Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904
35 szükség parancsolja, végrehajtani tetteivel; az az önzés, amely viszont tervei sikerülvén, kész magához ölelni az egész világot, úgy látszik, lcgkcgyelmesebb, úgy látszik, legirgalmasabb, legszentebb, legistcnfélöbb, pedig voltaképen mindezen fényes és káprázatos tulajdonságaival akkor is csak maga-magát szolgálja. Egészen ilyen Széchy Mária is. Könnyű akkor már irgalmasnak, kegyelmesnek lennie, mikor aggodalmai elmúltak, Wesselényi fönn van a várban, ö maga lovagja karjaiban, a kockajáték teljes sikere biztos. Könnyű akkor megmenteni a helyzetet hirtelen felfogni nem tudó s a fenyegető Wesselényinek eleintén ellenszegülni akaró szolgái életét! Ha mindannyija Mária ellensége lett volna a várban, a mindenek sikerültén érzett nagy öröm még akkor is nagylelkűvé kellett volna, hogy legye a vár úrasszonyát; hát mikor nem épen ádáz ellenségekről, hanem meglepett, tán egyébiránt hűséges cselédekről van szó, nem kénytelen-e vájjon nagylelkű lenni? Pedig Gyöngyösi ugyancsak beléviszi költeményébe egész teológiáját s az eseményt épen az Isten, vagy az istenek akaratának teljesüléseként tünteti fel. Erre való az első énekben az istenek tanácsa, Cupídó, Márs, Vénus beleavatkozása s ha csak egy sziporka érzéke lett volna az iránt, minő bántó és lehetetlen helyzeteket teremt a pogány mitológia és a keresztény vallás összekeverésével keresztény elveket sérteni nem akaró époszában, Vénus, Márs helyett bizonyára a mennyországbéliek, a keresztény „egekbéliek“ tanácsát, elhatározását rajzolta, közölte volna. Mert hisz Isten akaratán fordul meg minden: Isten akarja, hogy Mária és Wesselényi egymásba szeressenek, egymáséi legyenek. Ezzel okolja meg költőnk, hogy sohsem látták egymást, s mégis szeretik egymást. Hát 3*
