Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904
36 hogy is lehet — elmélkedik a költö — hogy így történt? „Hiszen a szerelmet a látás szorzotté!“ S szól hosszan- hosszan a szemről, mint az esztétikai érzelmek fölkeltö- jéröl, a szerelem gerjesztőjéről. Csakhogy: „A tiszta szeretet isteni végezés, Szívben az egekből fuvallott léledzés, Ha hová így nem ment, olyan ot a szemzés, Mint habok közt kormány nélkül az evezés.“1 S egy sereg hasonlat mutogatása után így szól: „Hasonlatosképen osztják az istenek, Végezések szerént dolgát szerelemnek. Gyakran gyenge szüzek rút személyhez mennek, Vén kofa gyakran jut szép ifjú legénynek!“3 Maga az ügy tehát az Isten rendelése. A főszereplők Mária és Wesselényi istenfélők; ez. mikor „sokat óhajt bús szivében“, s megkezdi merész próbáját, „Istenhez fohászkodék“ s úgy indul hódító útjára. Mária meg pláne roppantúl tudja a teológia szabványait, már utaltunk is rá; mikor már eljegyzik egymást a lovaggal, a csóktól elfordúl, hogy ne legyenek „ihletben“; a körülöttelegyeskedő Wesselényitől óvakodik, hogy valahogyan egyedül ne találja, kárt ne tegyen becsületében, tisztaságában, mindig olyan dolgot színlel, amit maga nem, csak szolgáitól környezve végezhet; szóval akként cselekszik, amit így mondana a teológus: kerüli az „occasio proximá“-kat, mert Cupidó ingerli Wesselényit „szabadnál többre is“. Mindenben az istenek akarata teljesült, mondja Gyöngyösi; hisz azok müve volt, hogy Wesselényinek még első felesége ellátogatott Murányba, ott meglátta a 3 asz- szony-testvért, s urának úgy referál, hogy a 3 közül leg- 1 2 11. 17. 21. 2G.
