Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904

BO —

mintha Sváda kebelén nevelkedett volna; „tanúit szép okosságú“, mint Minerva; „minden dolgaiban rendes jó mód“ szerint cselekszik; „szép magaviselésü“, úgy, hogy Paris három versengő istenasszonya közölt öt, a negyediket illetné a győzelmi pálma; „istenes életű“, mint a Vestaszüzek; „tekélletes“, „hűséges“ a férjéhez, mint Pénelopé ; „kegyelmes irgalmas a szegényekhez is“ slb.1)

A költemény cime: „Marssal társalkodó murányi Venus, avagy annak emlékezete“ stb- Mindazáltal csalódnék bárki, ha ki ebből akarná megösmerni Szé(;hy Mária jellemét. S oka ennek egyrészt az, hogy Gyöngyösi egyéni jellemet alakítani egyáltalán nem tud, másrészt komornyik volta, s így versének bizonyos panegíris jellege is, amely óvatosan kerüli az olyan jellemvonásokra való útalást, amelyek homályba boríthatnák hacsak kis időre is azt a nagy íényességet, amelybe „nagyságos ura asszonyát“ belé akarja állítani. S valamint a Zalán futása Árpádját nem tudja meglátni szemünk az öt környező nagy fényesség miatt, azokért Gyöngyösi Máriája is elkápráztat egy harcias, vitéz, magyar „okos“, tekélletes, hűséges, állhatatos némber általános jellemével.

Pedig benne van Gyöngyösi Máriájában minden fonákság, amit a história e hölgy jellemében fölfedezett; de senki ne higyje, hogy ott mint fonákságot találjuk meg, hanem mint dicséretes dicsőséget.

Semmi nem mutatja jobban, mily kevés érzéke volt Gyöngyösinek a jellemnek, Széchy Mária jellemének a megrajzolásához, mint az, hogy költőink közül senki nem hüvelyezte ki belőle, hogy Murány átadása nem árulás, hanem szerelmes hölgy íurfangosságának a müve. Ha

i) M. Vén. IIT. 407—412.