Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904

ezt kihüvelyezik, akkor nem kerülnek oly ellentétes helyzetbe nemzeti ügy és szerelem diadala között, akkor bátran írhatnak a királypárti Mária szerelmi furfangjáról. Benn van nyílván Gyöngyösiben, hogy:

. . . „Illyésházy elméje azonban

Császára hűségén nem marad egy nyomban.

A fejedelmekkel tractál alatomba,

Nem tudván a többi semmit a dologban.

66. Minthogy legtöbb népe volt néki Murányban,

Bízván azért azok nem kevés számában,

A többi rész sem lévén kellő vigyázásban,

Murányi Rákóczynak adja hatalmában, lllyésházyval az egész cselédség Rákóczy-pártivá lesz, Budaházi István várkapitány is s

„Éhez nagy hívségot mindaddig tártának,

Okos Máriától míg megcsalatának.“l)

Tehát világos, hogy csak Illyésházy az elpártoló, a másik kettő nem tud felöle eleinte semmit, csak kénytelen-kelletlen nyugszik bele a változtathatallanba: megadják magokat az erősebbnek. Aztán Illyésházyék szövetséget kötnek Listiusékkal Mária ellen, hogy kijátsszák öt a vár birtokából, ami szintén nyilván benne van Gyöngyösiben, hiszen Mária maga panaszkodik róla szolgáinak: „Tudjátok méltatlan sok szenvedésimet,

Atyámfiáitól vett kissebbségemet,

Melyek éles tőrként sebhetik szivemet,

Epeszlik mint méreg keserves fejemet.

Borúit volt miallok életem homályban,

Ők voltak a napok fénlettek Murányban,

Én, mint homályos hold, öltöztettem gyászban,

Töltvén óráimat sok titkos sírásban.

De megszánta Isten árva életemet, ígérte köd után kévánt napfényemet,

S elhozza ezennel várt segedelmemet,

Aki megszabadít ezektől engeinet“1 2- 31 —

1 M. V. 65—69. vers.

2 M. V. III. 251. skk. vk.