Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904

— 22 —

tekintélyes, melynél fogva sürü összeköttetése van az erdélyi udvarral. Nem szerette Mária az udvart már csak Katalin miatt sem. Egyik formaságuk és idegen szokások között nevelkedett német, fejedelmi hölgy, akihez nem köti öt jóformán semmi kötelék, hisz Bethlen is csak politikából vette feleségül; a másik testestől, lelkestől magyar asszony, aki a magyaron kívül más nyelvet nem is tud beszélni. Egyik is, másik is büszke: amaz rangjára, emevvel egy bölcsőben születik meg a nemzeti és családi büszkeség. így mindössze is csak annyit mondhat a lélektani elemzés történeti adatok hijján — s ez nem kis dolog ! — „hogy itt ösmeri meg Mária az élet cselszövényeit, azt, hogy vannak hatalmasabbok is, akik előtt esetleg meg kell hajolnia a büszkeségnek“. Könnyelműséget is tanulhatott volna eleget: a kivágott ruhák, a „náj módi“

divatban vannak s a 17 éves asszony könnyen hajlandó feléjük. Tanult-e, nem-e, ki a megmondhatója? Hűsége ellen komoly eset sohsem találkozik.

Különben Ecseden van jórészt, a férje birtokán s itt éri a legnagyobb csapás is, ami csak anyát érhet. Az 1628-ban született Krisztina leányának 81-ben Ecsedcn már ravatalt állítanak. Nagy lehet a fájdalom, melyet a temetésen kifejtett csillogó pompa csak bizonyítani tud, enyhíteni alig. A laudáló papok nagy száma „tekintetes és nagyságos urak, nemzetes urak, serény és gyors vi- tézlö rend, tekintetes lelkipásztorok és együgyü község, felső, közép és alsó, belső és külső rendek“ előtt szól, ki verset, ki prózát, ki leveles színben, ki meg templomban, sírnál, ravatalnál. Kecskeméti Mihály tasnádi pap, Debreceni István báthori lelkész, Pécsváradi Péter, váradi pásztor, Tarcali Péter, debreceni tanító; Marosvásárhelyi János versben, Keresszeghy István, a debreceni ekklézsia