Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904

23

föprédikátora, Thomai Gáspár, Váci P. János igyekszenek egy-egy beszéddel, dicsérettel megnyugtatni a gyászoló szülőket.

Pedig a legnagyobb csapás még csak ezután következik: „Istók, a kis gróf“ is elköltözik lánya után Ecseden a másvilágra. Mikor? nem tudjuk; hogyan ? azt sem tudjuk; csak azt az egyet, hogy Mária 20—22 éves korában idegen-rokonok közt, magára hagyatva elperelni óhajtott hatalmas birtokok ura, asszonya és özvegyasszony.

Hogy energiája volt, bizonyára érezte eddig is, hogy tudatára ébredjen energiájának, hatalmas kaland kellett hozzá: a dévai. Rokonai ugyanis a férje után rámaradt birtokok visszaszerzése ügyében egymásután fogják perbe s 1633. márc. 1. csikarják ki tőle a családi egyezményt Ecseden, melyszerint csak a regényes Déva s Tusnád marad birtokában, a többiről lemond. Sőt még ez a kettő sincsen biztonságban s Dévára Rákóczy György, ki Brandenburgi Katalin bukta után fejedelemmé lesz, szintén fenekedik. Erős kézre volna hát szüksége a még ereje próbálatlan s így magában eléggé nem bízó özvegyasszonynak, aki birtokait megvédje, öt magát támogassa, elhagyatottságában vigasztalja.

Asszonyok dolgát, ha tetteik rugói megfejthetleneknek látszanak, szeszélynek szokás magyarázni: Mária is

szeszélyből tette, hogy 163-1. novemberében már rozsályi Kun Islvánnénak mondhatta magát. E „szeszélynek“ azonban bizonyára mélyebb, s tán valamiképen megközelíthető okok teszik a magvát. Mindenekelőtt a védelmező erős kar; aztán a 21 éves hölgy természete, amely ekkor vágyik a leginkább a családi élet örömeire; az özvegyasszony el- hagyatottsága, mely Murányiján mindenütt hódoló szívek szeretetévcl, Erdélyben tömjénezéssel találkozott; egy elszánt asszony sorsa, amely sok-sok csalódáson nagyhir-