Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904
15 — ságai, rablásai egy század leviharzása óta már bizonyosan megbövültek regős, mondás elemekkel, tán ki is kerekedtek, hiszen minden alkalom megvolt arra, hogy kikerekedjenek : a helyhez kötöttség, egy-egy feltűnőbben garázdálkodó lovag homályos személye, bizonyára nem egyszer kegyetlen vitézsége; gonoszban is kellett a nép éles szemének okvetlenül feltűnő élesebb jellemző vonásnak találkoznia, mely segítő fantáziáját. Szóval akár kerek, akár nem kerek mesék, mondák etájt bizonyára járták Murány körül. S tán dajkáitól, tán a jobbágyoktól hallgathatta ezeket Mária, hisz nem volt akkoriban akkora elszigeteltség úr és nem úr között az érintkezésben, mint manapság. Másfelől a hóhérbástya, Murány várának ez a Tarpejus-szirtje, ahonnan az áldozatokat feneketlen mélységre szokták volt levetni, már csak nevénél fogva is izgatta anyjától örökölt élénk képzelőtehetségét. A katonák örökös ki-bejárása, a vár természetszerű katonás, szigorú regulája mind csak erősítők atyja hatását s kifejlesztők jellemében egyrészt az erőt, a zordonságot, a harciasságot, másrészt a minden nem közönséges iránt való szeretetek ehhez való vonzódást. S mi lett volna e hölgyből, ha nincsenek e határoknak ellensúlyozói; ha nincs ott nevelése bölcsejénél a leghatalmasabb ilyen tényező, a vallás? Apa és anya ágostai evangélikusok voltak és Murányban két papot is tartottak mindég: egyiket a vegyes nyelvű cselédség, a másikat önmaguk számára. Emennek nem közönséges magyar embernek kellett lennie: tudós, irodalommal foglalkozó papokat találunk a murányi lelkipásztorok soraiban, mint Mihálykó Jánost, Piscator Gábort, Köszeghy István Gáspárt, s ezek bizonyára a vallás ápolásán kívül a könyvek és irodalom szercletét is átplántálták Máriába.