Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904

— 16 —

Legalább az, aki tudja, minő jelentősége van a reformátoroknál a könyvnek, uz Írásnak és irodalomnak a vallásosság szolgálatában, ezen a tényen alig kételkedhelík. S Gyöngyösi bizonyára nem ajálta volna a Murányi Venust az ö kegyelmes Urának és Asszonyának, ha tudta volna, hogy nem telik kedvök olvasásában, S azonkívül is nem egyszer küldi Mária egyik-egyik sáfárját, tiszttartóját az eperjesi vásárra, hogy onnan ezt vagy azt a históriás könyvet elhozza a számára. A vallásosság és az irodalom szeretete tényleg végig vonúl egész életén. Gyöngyösi is nem egy helyt magasztalja ezt az érzelmet, sőt mintegy szájába adja a maga teologikus műveltségét: mikor a már ölelgeti öt Wesselényi, nem marad magára, „ha dolog nincsen, dolgát mutatja“, mert hát Cupido ingerli Wesselényit „szabadnál többre is“ ... Sőt mikor Wesselényi meg akarja csókolni Máriát, ez kisiklik mosolyogva a dalia ölelő karjai közöl s mint teológus okolja meg ezt a cselekedetét, ezt válaszolván szókkal a vezérnek:

„Tudod, hogy nem vagyunk búja szeretetben,

Hanem hitünk szerint majd öszvekeletben,

De nincsen még dolgunk egész végezetben,

Kerüljük, ne legyünk ezért ítéletben.“1

Mintha csak az elmúlt század teológusait hallanék szólani Gyöngyösiben.

Nö lelkében a legfinomabb nöiséget a vallás adja meg. Mással, ami ezt a tulajdonságot nevelhette volna benne, nem igen foglalatoskodott Mária. Tanulmányai abban az időben a maihoz mérve nagyon is szükkörüek. Hiszen az akkori fiatal lány nevelése egészen a szülői ház körében marad férjhezmeneteléig s itt alig tanul egyebet, mint az emberekkel való ügyes társalkodás tudo1 Mur. Vén. II. 303.