Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904

11

landban, hogy feldolgozzák ismételten még azon korban is, mikor ez a nemzeti érzés foglalja el mindenekelőtt az emberek szivét s úgy igyekszenek kibékíteni a kettőt egymással, amint lehet.

Hiába! enyhítő körülménye van ugyan nem is egy Széchy Máriának: asszonyi gyengesége, szerepének fonáksága, szerelme mélysége, özvegyi állapota, Wesselényi hazafisága, de mindezek után, ha Tompa puritán felfogása ellenére elfeledjük is a cselekedet árulás voltát, tán a jövő szereplők jövendőjének hatása alatt, kibékülni teljesen mégsem tudunk. Azt hiszem, vagy Wesselényi, vagy Mária iránt bizonyos hidegséget érez minden olvasója, aki nem pusztán regényt és kalandot lát a történtekben.

Pedig a történelem tanúsága szerint nem volt semmi árulás a dologban, s ha a történelem világánál nézzük Széchy Mária cselekedetét, csak azt látjuk, hogy a körülmények és egyéni büszkesége kényszerítők visszatérni arra a lojalitásra, amelyről csak látszólag tér el s amelyről anyja, Homonnai Drugeth Mária nyilatkozatban ígérte meg, hogy soha sem fog eltérni.

Mária anyja, Széchy Györgyné ugyanis férje halála után Ferdinánd király pártján állandóan megmarad. Nincs ettölfogva Murányban változékony politika s a várbelieket a király kitüntető kegye veszi körül. 1626. május 2. állilja ki ”az özvegy a hivatalos nyilatkozatot, hogy „Murány várát idegen fejedelmek kezébe nem ejti“, névszerint pedig az erdélyi fejedelemnek, sem pedig az erdélyi fejedelemhez tartozandó embernek.“ Máriának esze ágában sincs, nem is volt, hogy eltérjen a király hűségétől s ha — amit Gyöngyösi tanúsága miatt el kell fogadnunk látszólag eltért is, csak azért volt, mert 2 testvére, mialatt