Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904
12 — ö Tasnádon járt Erdélyben ingóságaiért, védő- és dac- szövetséget köt ellene, hogy öt, a harmadik, de immár úgy is gazdag testvért kitúrják a vár birtokából. Néki kénytelenség Illyésházy s így Rákóczy pártjára állani, ha a kedves Murányi végkép elveszteni nem akarja, legalább látszólag. Illyésházy, Széchy Évának, Mária testvérének a férje ugyanis Rákóczy-párti őrséggel rakatja meg a várat Mária távollétében s szövetkezve Kata férjével, Listius-szal, gyenge, állhatatlan és haszonleső természeténél fogva Rákóczy pártjára áll, a várat is Rákóczy kezére adja. Az Erdélyből hazatérő Mária ámúlva látja ezt a változást; s mivel „polümétisz“ volt, amint Gyöngyösi festi, akár csak Odysseus, kénytelen egyelőre az ellene nyíltan föl nem lépő testvérek pártjára állani. Bécsben azonban nem tettek, nem is tehettek különbséget a három között. Hiszen csak egy volt, aki kény- telenségböl, úgyszólván úgy cseppent a lázadók közé, de nyíltan szint nem vallhatott. Amint Illyésházy elpártolása bizonyossá lön, s még Esterházy nádor komoly intése ellenére sem tért meg a király hűségére, a pozsonyi kamara felsőbb rendeletre kimondotta, hogy mind a három ellen meg kell indítani a hütlerségi pert. 1 Az önző, dacos, fényűzést kedvelő s így mentöl több birtokra vágyó Mária tehát két tűz közé került: veszedelem fenyegette vagyonának legkedvesebbjét Bécsböl, veszedelem testvérei részéről. S a sors önkénytelenül adá kezébe a fölmentő eszközt: Wesselényi kínálatát. A kínálat elfogadásával esküszegö nem leendett: hiszen inkább mostani állapotában minősíthető annak; önzése, dacossága, a bújkáló módra ellene szövetkezett testvérei megalázá1 A. i. m. 90. 1.
