Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904

10 —

nainál, azért nála Mária megüli a boldogság lakodalmát. Tompa zordon árulásról beszél, melynek, mint Isten átkának nyomai még most is ott lebegnek a rombadölt Murányon. Kisfaludy Károly szomorú-, Szigeti József vígjáték tárgyának teszi meg a történteket s aki mit lát e dologban, azt igyekszik megokolni képzeletből teremtett helyzetekkel s költött jelenetekkel.

Voltaképen nehéz dologra is vállalkozik a nemzeti költő, ha képzeletét szabadra eresztve Széchy Máriáék kalandjáról akar elfogadhatót, a nemzeti érzést kibékítöt Írni. Tény, ma is úgy érezzük, hogy a török hódoltság korában a nemzeti érzés, nemzeti gondolkodás súlya Erdélyre, Erdély fejedelmeinek, a Bocskayak, Bethlenek és Bákóczyak törekvéseire esik. A „kuruc" és „labanc“ elnevezés csirái voltaképen ebből az időből sarjadzanak. S ha ez úgy van, csoda-e, hogy meg-megütközik a nemzeti érzés, ha Rákóczy kezéről a németére asszonyszerelemböl áljátszott erős várnak históriáját nemzeli költőtől hallja magasztalni? Érezte is ezt mindegyik költő s jól mondja Beöthy Zsolt, hogy Arany János „Széchy Mária és Wesselényi egyesülése alkalmával egy, az ö jövő, nemzeli szerepökre (Wesselényi-liga) való jőslatszerü utalással és megoldással az akkori nemzeti hangulatot kívánta költöileg kiengesztelni“.1

Természetes dolog: a romanticizmus nálunk nemzeti talajon fakad s legszorosabb kapcsolatban van nemzeti közéletünkkel. S mégis oly romantikusnak, különösnek találják költőink a szerelein diadalát a murányi ka1 Képes lrodalomt. II. 1117. Az a mondás: „Most legyőzeténk, de csak azért hódolunk, hogy biztosabb legyen egykor diadalunk“. Mária mondja a vár átadásába csak nehezen beletörődni tudó Kádasnak, Wesselényi előtt. Mur. Ostr. IV. szakasz.