Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

- 80 —

kifejezéseket a juhocskák a mezőt borotválják, a parasztok hason csúsznak, — sőt Faunus ébredésének rajzában vastag realizmussal él: „A ki ásít és nyújtózik, rút torkúját kiveti, gubás testén vakarádzik.“ — Nem idegenkedik az ilyen kifejezésektől sem: a pásztor örömében döglik; de azt igen is fenntarljuk, hogy a magasabb röptű, eszményi tárgyú versekben, kerüli az erősen szinezö, sértő szót. Művészete épen abban nyilatkozik meg, hogy van hangja a finom tónusra, van a durva hangnemre, de e kettőt nem véti össze. Erő és lágyság egyformán tulajdona s él is velők aszerint, a mint a tárgy köre és tartalma megkívánja. Mily finom, választékos, sima és kedves nyelvezetű, költői szólamokban gazdag költemény például a Clorinda :

Gyenge Clorinda Hűs kikeletben Egy szép ligetben Fel s alá jár.

Siess Dorindo,

Szivét epesztve Kezét terjesztve Csak reád vár stb.

Viszont mily erő, közvetlenség ömlik el a kegyetlen gúny, a sok durvaság és aljasság ellenére is Nincsen neve című költeményében:

Egy agg-lant van Gyöngyös táján,

Rut szömölcsék ül pofáján,

Töpörödött ránezos bőre,

Uszszel tarkás minden szőre Utálatos ocsmánykép.

Előbb kezdte Venus fatyját Megismerni, mintsem atyját