Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 70 —

maga előtt. Nem látjuk igazoltnak Toldy azon állítását sem: „hogy az olasz ég kicsalta Faludi líráját alvó csiráiból". Hiszen úgy írja költeményeit, mintha nem is Rómában, hanem a világ valamelyik szögletén, a görög és római klasszikus kornak a színeskedö franciás és olaszos világnak élve, vigyázó szeme nem környezetén csüngene, hanem távoli hazájának sorsát mérlegelné, fölötte Őrködnék.

Az eddig ismertetett idegen eredetű verseken kivül idegen hatást sejtet a „Nincsen neve“. E költemény Szve- titsnének, ennek a fogatlan, ráticosképü, szerelmes vén asszonynak kigúnyolása. Hangjával:

„Természetét erőlteti,

Apadt mellét kifeszíti,

Tarát-farát ékesíti,

Vitorlyáit kiteríti,

Arra nyerít, a ki szép“. —

»

emlékeztet Horatius Vlll-dik epodusára.

Idegen hatást sejtet még két költeménye. Clorinda az egyik, „ez a féltés és kiengesztelödés, idilli ártatlanság és bízodalom jelképes előadása", melyet Toldy Faludi legszebb énekei közé soroz. Clorinda szemrehányást tesz pásztorának Dorindonak, hogy öt megcsalta és más lánnyal mulatott. A pásztor azonban kiengeszteli:

Nem úgy Clorinda:

Kivel sétáltam,

A kit imádtam,

Nem földi kép;

Hanem istenség,

Nagyobb náladnál,

Szentebb náladnál De nem oly szép!