Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 69 —

Az eddig rajzolt alapnál fogva tehát nem fogadjuk el Imre Sándor felfogását, mely szerint Faludi olasz eredeti után írta volna idilljeit.1 Talán Toldyt követte e téren, a ki állításának indoklását inkább a szív érzelmeiből, mint az ész meggyőző erejéből meríti: „A választott életmód és klastromi nevelés — írja — Faludi kitűnő lírai képességét gazdagabban nem engedte kifejlődni. Mégis az olasz ég kicsalta azt alvó csiráiból. Faludi 1704-ben születvén, már harminchat éves volt, mikor Rómába jutott. Itt hazájától távol, érezte legforróbbau a haza szeretetét ébredni kebelében, itt folytatta, vagy inkább kezdette azon müveket, melyek által a Pázmány óta ismét alászállott prózának valóságos másod restaurátora lett; és itt emlékeztették az éjeli szerenádák azon hol méla, hol dévaj dalokra, miket egykor, ifjúsága éveiben a Rába és Gyöngyös partjain, s holdvilágos éjeken a Duna szürke hajóiról hallóit. S e néphangok emlékezetének melegítő, az olasz áriák és francia chansonok ízlés tisztító befolyása alatt írogatta olykor-olykor a szeszély, jókedv s derült életbölcsészet által meghigg ászt ott lélekny ugatom dalait, mik első classical mintái a magyar dalnak, általában az első müdalok irodalmunkban “ .1 2

Ez sok. Hisz Faludi költészetében sehol sem leljük fel az olasz égnek azt a rendkívüli befolyását lelkületére, a mit Toldy bele magyaráz, sehol az „éjeli serenádák“ hatását dalain, sőt szinte meglepődünk, hogy a művészet e klasszikus hazájában, a renaissance nagyszerű alkotásai közepeit, a külső világ ingere megtompul lelkületén és az olvasó majd mindig csak a bölcselkedöt látja müveiben

1 Imre Sándor: Az olasz költészet hatása a magyarra. 19. 1,

2 Toldy F.: A magyar költészet története, 331. 1.