Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

- 66 —

Palaemon versenybírónak tetszik mindkét versengő pásztor éneke, épen azért Ítélete alapján meg is tartja mindkettő a kitűzött jutalmat. Ugyanezt látjuk Vergiliusnál is.

Az Ecloga VI-а, vagy a „Kesergőpásztorok* szélesebb alapon rajzolja az ötödik eclogában vázolt jogtalanságot. A pásztorok szerencsétlenségét legjobban feltüntetik Moeris szavai:

Más szelek fújnak most, lemosták nevünket:

Feltúrták, elhányták kevés mindenünket.

Se nyájunk, se erdőnk, a hol telelhessünk.

Lézzengünk, bujdosunk, se szelünk, se partunk,

Azt sem tudjuk : mihez, azt sem: merre tartsunk.

Hasonlóan Vergiliusnál Tityrus:

Nos patriae fines et dulcia linquimus arva,

Nos pátriám fugimas

.........

..........

Undique totis

Usque adeo turbatur agris.1

Szép leírással festi Faludi a természet részvétét a pásztorok szerencsétlen helyzete iránt:

Moeris.

Pásztorok esetin sírtak kis virágok,

Búsultak, fonnyadtak szép zöldellő ágok,

Egymásra borulván sírtak a napaeák.

Fákkal élő-haló dryades szűz nymphák.

Magas sugár fáknak lecsüggött tetejek,

S mint tőlök kitellett, szomorkodott fejek,

Nevezetes vizek fenékig apadtak,

Erdő, mező, berek, fü, fa elhervadtak.

Ez a leírás is Vergiliustól való. A hütlenül elhagyott pásztor iránt a iák és sziklák szeretetüknek és sajnálkozásuknak adnak kifejezést:

1 Vergili: Ecloga I-a. v. 3—5. et 11—12.