Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

67 —

Ilium etiam lauri, etiam fleverc myricae.

Pinifer ilium etiam sola sub rupe iacentem Maenalus et gelidi ileverunt saxa Lycaei.1

Rokon gondolatot ad mindkét költő, mikor a föld terméketlenségét Faludi Pán rettenetes uralmának, Vergilius pedig Daphnis halálának tulajdonítja.

Amaz Moerist így beszélteti:

Pán alatt, (úgy hallik,) nem szolgált az idő, Gyümölcstelen, meddő vala az esztendő,

A gazdák is vallják: vékonyan maradtak,

Többet vetettek be, hogysem learattak.

Emennél Menalcas ekép kesereg:

Tu decus omne tuis, postquam te fata tulerunt,

Grandia saepe, quibus mandavimus hordea sulcis,

Grandia lolinm et steriles dominantur avenae.

Pro molli viola, pro purpureo narcisso Carduus et spinis surgit paliurus acutis.á

E bő szemelvény eléggé igazolja előbb jelzett felfogásunkat, hogy t. i. mit tartunk Faludi idilljeinek eredetiségéről. Ámbár „szépekének nevezi őket Toldi/1 2 3 s nézetét osztja Theivrewk Árpád4 is, mi ennyire nem tudunk lelkesülni. Igaz ugyan, hogy e költemények dialógjai nem erőltetettek, költői színezés is van bennök, de idegen alakok vonulnak fel bennök, idegen neveket emlegetnek magyar öltözetben. Személyei, a cselekvés magyaros zamatja melleit, otthonosok a görög, római mythologiában, mint akár Vergilius pásztorai. Méltán írhatta tehát Beöthy Zsolt: „Divatos idilljei ép úgy, mint nagyobb erkölcstani munkája

1 Vergili: Ecloga X. a, v. 13—15.

2 Vergili: Ecloga V. a, v.: 34—39.

3 Toldy: A magyar költ. tört. 314. 1.

4 Thewrewk Á.: Faludi F. mezőnyei. Bp. 1875. 13. 1.