Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 65 —

Faludinál Thyrsis Micont így hívja fel:

Már ne gyalázkodjál, keljünk a próbára,

Megválik, ki lészen nyertes utoljára.

Versenybíró is van mindkét költőnél: Palaemon. Ennek jelenlétében Micon így kezd a kor jogtalansága miatt panaszkodni:

Felfordult a világ, eltörött tengele.

Régi csapásának, se nyoma, se bele.

A forgott juhászok messze kergettetnek,

És a sohonnajak előkerestetnek,

Aegon vasat pendít, nem kell erre tanú Nem kell a bizonyság elég a vád s gyanú.

Vergiliusnál ugyanígy tesz Moeris, a ki Menalcasnak urának szerencsétlenségét és a rajta elkövetett jogtalanságot eképen rajzolja:

0 Lycida, vivi pervenimus, advena nostri (Quod nunquam veriti sumus) ut possessor agelli Diceret: haec mea sunt, veteres migrate coloni.

Nunc victi tristes (quoniam sors omnia vertat)

Hős illi (quod nec bene vertat) mittimus haedos.1

Azután Micon elősorolja énekében a veszedelmet jósló jeleket:

A baglok huhognak, rut ebek ugatnak Farkasok dühödnek, juhokat szaggatnak,

Pán azt monda nekünk, ezek gonosz jelek, Fergetegek lésznek, rontó vesztő telek.

Hasonlóan szól a Meliboeusra vonatkozó jóslat:

Saepe malum hoc nobis, si mens laeva non fuisset,

De coelo tactas memini pracdicere quercus,

Saepe sinistra cava praedixit ab ilice cornix.1 2

1 Vergili: Ecloga IX. a. v. 2—6.

2 Vergili : Ecloga 1. a. v. 16—18.