Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

I. FEJEZET.

Faludi egyénisége.

„Epések lesznek tán szavaim, de keserű, kinos emlékezetek támadnak lelkemben. Mert gondolkodom a népről, mely . . . Faludit, mig élt, nem ismerét Kemény ez a vád Kölcsey részéről? Aki ismeri a XVII. és XVIII. századbeli magyar nemzetnek műveltségi történetét, szo- moruan bár, de igazat fog adni az író kijelentésének. Magyar lelkünk ma is elszorul, ha Zrínyit olvassuk: „A mostani Nemes nem gondolja meg, mitsoda az igazi nemesség, mivel nyerték a mi eleink a nemességet, s mivel tartatik meg is. Egy nemzet sem pattog úgy, s nem ke- vélykedik, nemesség titulusával, mint a Magyar! maga (noha) annak bizonyítására s conservatiojára, láttya Isten semmit sem tselekszik. Fiaink haszontalanul élnek, vagy otthon attyoknál, annyoknál; vagy, ha ugyan derekasan látni akarnak, egy Magyar úr udvarába beállanak és szerződnek. Ott mit tanulnak ? Innya. Mit többet ? Pompás- kodni, egy mentét aranynyal megprémeztetni, egy kantárt pillangókkal megtzifráztatni, egy forgóval, egy lódinggal pipeskcdni, paripát futtatni; egy szóval, esküdni, hazudni, és semmi jót nem követni ... Az Űrfiak szintén illyek; az ital legnagyobb mesterség s mentöl allyasabb, rosszabb lovászokkal társalkodnak, legnagyobb Katonaságnak tarttyák. 1

1 Kölcseynek Kazinczy felett tartott beszédéből.