Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

rázható, hogy költészetében is, fökép a vallásos és pásztorénekekben, magyar jelmez alatt idegen eszmék után indul.

Lássuk líráját közelebbről. Négyesi vallásos költeményeiről azt írja: „Faludi vallásos énekei közül kettő: A feszülethez és Az TJr Jézushoz, a múlt századi katholikus egyházi líra legszebb termékei*. Valóban oly érzelmek nyilatkoznak meg e költeményekben, melyek a közös emberit s az emberi szívnek Isten iránti szereiét örök időkre visszhangozzák. Ily körülmények között e versekben lefektetett nagy érzelmek méltán dobták fel a kérdést: irhatolt-e Faludi ily fönséges költeményeket, vagy itt is közös csapáson haladt? Válaszunk a következő:

Már Xaveri szent Ferenc leveleiben — 1546. körül — fordul elő spanyol nyelven, szonett alakjában, ilyen című költemény: A Cristo Crucificado, melyet Possinus, Szent Ferenc leveleinek kiadója, a hagyomány szerint szentünknek tulajdonit. A Bollandisták Garcia Ferencet említik szerzőül. Állításukat azzal indokolják, hogy Gardának Szent Ferenc életéröl írt munkája végén e költemény fellelhető.1 Az 1672-ben megjelent Garcia-féle ének latinul így kezdődik:

0 Deus, ego amo te Nec amo te, ut salves me,

Aut, quia non amantes te Aeterno punis igne.

Ugyanez a hang csendül meg nálunk Garda előtt 1652. körül Nádasi János jezsuita gyűjteményeiben; 30 évvel később Náraynál szintén:

Amo Deum, séd libere,

Amo, séd hoc amore,

Quem corde (!) suevit scribere,

Qui dignus est amore.

— 50 —

1 Acta Sanctorum t. VII. p. 1. p 440.