Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 49 —

kielégíthetni; itt az idegenben bepillanthatott a különféle népek szellemi és műveltségi életébe. Tanúja lehetett a korában egymást keresztező politikai és vallási irányoknak. Látnia kellett, miképen tompulnak el az első renaissan- cenak Európát mozgató kérdései a reformáció zavarai között, hogy helyet adjanak az új angol és francia színezetű, erkölcsi, politikai és vallási életünket átható eszméknek, melyek már elkezdették hódító útjukat. Idegen népek között, idegen eszméknek magasba törő fényénél, fájó lelke kétszeresen látta nemzeti hanyatlásunkat. „Hiszen oly időben élt — Írja Faludiról Toldy — midőn a nemzeti élet pang, az sem tárgyat, sem ösztönt nem nyújt az elméknek eredeti müvekre, hátha niég oly mély örvény választja el a jelent a múlttól, mint Magyarországon a XVIII. század első felében, s ha a nyelv egykori virágzásától annyira elhanyatlolt, mint szinte Magyarországban. A legjobbak is más korban, más helyen, más népnél ki- tünendök, ilyenkor a fordításon, vagy utánzáson felül nem emelkednek."

Csodálkozhatunk-e tehát, ha irodalmi szegénységünket magyaros szívén átszűrt idegen eszmékkel óhajtotta gazdagítani? ha, mit lelke eredetileg nem termelhetett: az idegen gondolatokat, érzelmeket, magyar vérbe oltotta, magyar felfogáshoz alkalmazta, szóval külföldnek felszínen mozgó irányeszméit magyar jelmezben közénk hozta?

Eredetiségének boncolásánál le kell tehát számolnunk a XVIII. század viszonyaival, szemmel kell tartanunk az eszmék hullámverését, melyek rációnáliszlikus irányukkal új gondolatkörbe vonták az emberiség figyelmét. Ennek az áramnak hatása alól Faludi sem menekülhetett. Különösen prózai munkáin észleljük e hatást. Innen magya4