Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 48 —

volt nagy, a mit az egész XVIII. század költői munkáiban hiába keresünk, hogy nagyobb volt ebben a tekintetben utódainál is Csokonaiig és Kisfaludy Sándorig, — akkor, ha nem is igazi költőnek, de mindenesetre nagg műrésznek tartjuk Faludit.“ 1

III. FEJEZET.

Költészetének eredetisége.

„Faludi gazdag munkásságában, mely az élet minden viszonyára, az életbölcsesség minden tételére s az erkölcstan minden kérdésére kiterjed, kivétel nélkül idegen eszmék tolmácsa11.1 2 Ez a kritikai felfogás jegecesedett ki Faludi működéséről irodalmunkban. Nem végzünk tehát fölösleges munkát, ha boncoljuk Beöthy véleményét s rámutatunk, mennyiben eredeti Faludi költészete alapján, vagy menynyiben áll idegen eszmék hatása alatt?

Ismeretes, hogy valamely író müvének eredetisége, nemcsak a munka tartalmában, de alakjában is megnyilatkozik. Való igaz az is, hogy minden író löbbé-kevésbhé kora eszméinek hatása alatt áll és minél inkább tudja magát valaki függetleníteni ezek alól, annál inkább érvényesül eredetisége. Ehhez azonban erős szubjektivizmus szükséges, vagyis mély irói kedély, gyöngéd érzés, finom érzék.

Faludi egyéniségében bírta mind a három kelléket; külföldi tartózkodása pedig még fokozta veleszületett képességeinek erejét. Róma, Bécs, Brae, a tudománynak mindmegannyi forrásai, bő alkalmat nyújtottak lelke szomját

1 Császár: Faludi F. Költészete: 32. 1.

2 Beöthy Zsolt : A magyar szépprózai elbeszélés I. k. 224. 1.