Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

44 —

Ily kezdet után duzzadó erővel állítja maga elé a különféle vallások hitét a másvilági életre vonatkozólag, úgy azomban, hogy korának bölcselkedö kétségeit a maga lelki hevébe olvasztja, aztán ebből kihámozza a keresztény- felfogásnak megnyugtató eszméit.

Aranynál pedig: „Széchenyi emlékezete'*

Egy szó nyilallott a hazán keresztül.

Egy röpke szóban annyi fájdalom;

Éreztük, a mint e föld szive rezdiil,

És átvonaglik róna, völgy, halom.

Az első hír, midőn a szót kimondta Önön hangjától visszadöbbene;

Az első rémület kétségbe vonta:

Van-e még a magyarnak Istene?

Mint valami vészes fergeteg süvöltése, mely hegyet, völgyet mozgat, hasonlóan Arany ódái szárnyalása. Felkorbácsolja az érzelmeket, mialatt ismerteti Széchenyi nagyságát életében kifejtett munkálkodása alapján. Észt és szívet egyszerre foglalnak le kifejező gondolatai.

No de Faludit ne mérjük össze a nagyok között is talán a legnagyobbal.

Battyánihoz írt költeményére emlékeztet a gróf Niczky György házassága alkalmából irt verse. A nemesi címer magyarázásából kiindulva, boldogságot, hosszú életet kíván a új párnak. Kezdő szavai:

Fegyvert rántva látok több vitéz oroszlányt Nílus partján termett irgalmas pelikánt,

Koronás sasokat, fénylő csillagokat

Czimert támogató kormos griff vadakkal.

A címer értelmezése pedig:

A pelikán meggyőz mindent szerelmével,

Fiait táplálja tulajdon vérével,