Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

43

rályné más kiváló érdemei melletf, nagy poetica licentia, s legfölebb csak akkor indokolt, ha e ténynél Faludiban nem a hazáját szerető polgárt, hanem a világegyházért rajongó jezsuitát látjuk, ki egyházát föléje helyezi hazájának.

E hang más alkalmi költeményeiben nem csendül meg. Kevés színnel rajzolja Gróf Nádasdi Ferencz „ko- porsós versí--ét is:

A mig engedte,

Ki számba vette Embernek esetet,

Halálát, életét;

A nagy Isten :

Forgattam karomat,

Bajvívó kardomat,

Kiszántam éltemet,

Hogy ontsam véremet Asszonyomért.

Tovább feldicséri bátorságát, erejét, mellyel „falakat döntött^ „sok festett sátort letapodolt‘\ Külsőségek leírása az egész költemény tartalma, ezért színtelen. Nincs egy gondolat benne, a mely a necrologok magvát szokta tenni: jellemkidomborítás, vagy a hitnek megnyilatkozása.

Mennyire más a hang, a tartalom például egy Csokonainál, egy Aranynál! Ök is írtak alkalmi költeményeket, de mennyi erő, ódái fönség van bennök ! — Ott van Csokonainak „A lélek halhatatlansága“ című költeménye, melyet Rhédey Lajos gróf nejének temetésére írt. Velőkig szánt a Hamletre emlékeztető felkiáltás:

Lenni'? vagy nem lenni? kérdések kérdése!

Melynek nehéz, kétes, szép a megfejtése.

Nagy kérdés, a melyet, ha melyen vizsgálok,

Még több mélységeknek mélyére találok.