Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

- 39

Itt is. Török Konstánt ugyan azt mondja, hogy „ódái magaslatra ragadja az öröm Faludit, mely ezt. István tetemeinek visszahozatalán támadt a költőben".1 Ez nem áll. Ódái magaslatra emelkedni, ahhoz Faludinak nincs elég tüze, mert csak költői természet ö, de nem iyazi költő.

Dicső István, nagy királyunk Téged ég s föld magasztal,

Téged tisztel kis országunk,

Első szent urának vall.

Ezek a Szent István királyhoz című költeménynek kezdő sorai. Ezután elmondja a költő, hogy van oka örülni a magyarnak, mert első királyunk tetemei haza kerültek. A szent király pedig:

Megvigasztal min nyájunkat,

Hatalmunkban vastagit,

Megtágitja országunkat,

Végig megtart boldogít.

Csekély lelkesedésének tüze a költemény vége felé alig lobban, utolsó versszaka el is laposodik:

István mellett itt lesz fia,

Megtestesült angyalunk Megszerzi ezt két Mária Égi s földi asszonyunk".1 2

Valamivel több erő lüktet Szent Imre herczegrül szóló versében. Tárgya: ünnepelni hívja fel a népet a királyi herceg tetetnének hazaszállítása alkalmával, sőt erre szólítja a természetet is:

Erdő mező virágozzon,

Rózsák emelkedjetek,

Sziget, liget illatozzon Liliomok, keljetek !

1 Egri Értesítő, 1890—91. 51. 1.

2 A boldogságos Szűz és a királyné. — Toldy jegyz.