Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

37 —

a gondolatnak és pótolja az érzelmek hiányát. Akárhány világi dalát ma is gyönyörködve olvashatjuk.

Most pedig lássuk a második könyv tartalmát. Hat vallásos ének tartozik ide. Ezek közül kettővel: Az Úr

Jézushoz és A feszülethez Faludi „Költészetének eredetisége“ foglalkozik tüzetesebben. Itt csak a kővetkezőket. Az Ur Jézushoz az önzetlen szív szeretetét tárja föl, mely viszonzást nem kíván:

Úgy, én szivem szép szerelme!

Az én lelkem gerjedelme

Ingyen szeret tégedet.

így óhajt a költő arra a magaslatra emelkedni melyen az Üdvözítő személye áll. Golgothának tekinti az életet, szenvedni is akar rajta, úgy mint Krisztus szenvedett — önzetlenül:

Ingyen Úram te szerettél,

Teremtettél megszenteltél,

Megváltottál engemet.

Vigan neked én Istenem,

Drága kincsem és mindenem

Feláldozom éltemet!

A feszülethez plasztikus erővel rajzolja Krisztus szenvedésének tanúit:

Gyenge testén sebeit Vérrel buzgó kékeit.

Eleven gyorsasággal mutatja be a természet megráz- kodását az Üdvözítő halála felett:

A kősziklák repednek,

Nap és hold setétednek.

Teszi pedig azért, hogy az ember lelkének meghidegü- lését, érzéketlenségét annál inkább szemléltesse:

Minden állat megindul,

Csak a bűnös nem búsul.