Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 36 —

ezt mondhatjuk a Szakácsének-röl is. Magyar alakot rajzol itt Faludi, mint tette a Kisztö és Felelő énekben; valóságos személy és nem mythologiai alak ez, melyet genreszerü leírásban mutat be. Humort azonban, melyet némelyek bele magyaráznak, hiában keresünk benne. Az egész költemény, a szakács személyének kidomborításával, nem egyéb a napi rend leírásánál. Micsoda költöiség lehet ebben például:

Elő vészi majorságát,

01, vág benne, bontogat,

Túrja, gyúrja szin-tésztájáf,

Belé valót válogat.

Elkészíti főzeményét,

Egy néhány Iái étkeit,

Nyársra való süteményét,

Számozza vendégeit —

meg nem foghatom. Nem szabad tehát a költő minden egyes versét feldicsért költemény számba venni.

Sokkal kedvesebben érinti lelkünket a Párás ének. Tartalma: a sok küzdelem, csalódás után végre feltalált baráti szív rajza, melytől nehéz megválni:

Mert a két szív Olyan kincs,

Ha egymáshoz hív,

Melynél drágább nincs.

Ebben is azomban a gondolat ereje elnyomja az érzelem bensöségét. Magunk előtt tehát újra csak a böl- cselkedö Faludit látjuk.

Eddig világi dalai. A bemutatott huszonegy versnek összegező jellemzéséül még csak a következőket jegyzem meg. Gördülékeny, technikájukkal kerekdedségre törekvő versei a gondolatok mélységével inkább, mint az érzelmek bensöségével hatnak ránk. Fokozza e hatást a sorokon elömlö zengzetesség, a ritmus szabályos változása, az ütemek hibátlan alakulása, a költői dictio, mely színt ad