Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

Ha miben kedvezett meg ne örülj,

Fortuna szekerén okosan ülj —

Fortuna szekerén okosan ülj.

Ajánlja tovább az óvatosságot, mert a szerencse

Hol édes jó anyád, hol mostohád.

Dolgáról senkinek számot nem ád Megbecsül, megaláz,

Magasztal, legyaláz.

Magasztal, legyaláz, bút hoz reád Hol édes jó anyád, hol mostohád,

Hol édes jó anyád, hol mostohád,

Ugyanezt az eszmét látjuk kialakulni ugyancsak Faludinak „Bölcs Emberiében : „El ne bizd magad — Írja — ne luvalkodjál a jó szerencsében, se el ne temesd szivedet a keserűségnek mélységébe, mikor a balszerencse suj tógát". És alább: „A bölcs igyenes szemmel tekint jó és balszerencséjére és mind a kettőnek fordulásaira. Okosan kormányozza kedvező napjait."1

A „Szerencse" pedig igy elmélkedik:

A szerencse változásán Tanult elme nem indul Ide s oda rándulásin Nem sértődik, nem mozdul.

Csak úgy nézi csúf játékát Mint a forgó karikát,

Csak úgy nézi csúf játékát Mint a forgó karikát.

Okát adja annak is, miért kell minden bölcs embernek igy lennie, mert — úgymond — a szerencse

Ma felbillent első fokra,

Apolgat és mosolog,

1 Faludi: Bölcs Ember; Toldy kiadásában: 577, 579. 1.