Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1902
— 4 — dalmi szolgálatra, úgyszintén a tudományok önálló művelésére előkészítse és a társas élethez szoktassa. A középiskola nemcsak tanít, hanem fontos nevelői feladatot is teljesít. Minden erejével arra törekedik, hogy a gondjaira bízott gyermekből valláserkölcsös, ép testű és lelkű ifjút s kötelességtudó férfiút, neveljen. A középiskolában az ember, az értelmi és erkölcsi ember formálódik, a jellem alakúi, az egyházi és állami szolgálatra alkalmas vezető ember készül. Az iskola kötelességének tartja mindenkor felkölteni a tanulókban a vallás szent érzelmét, folytonosan ápolni, fejleszteni az embertársaink iránti tiszteletérzést, a haza iránti szeretetek hangsúlyozni a kötelességtudást, munkaszeretetei. Ez kötelessége tanítónak, szülőnek egyaránt, s ha törekvésük nem eredménytelen, akkor ez fáradságuk legszebb jutalma. A cél, mely felé az iskola törekszik, közös a szülőkével : nevelni a gyermekeket. Az ismertetett célokat azonban elérheti-e az iskola, elérhetik-e a tanárok magukra hagyva? Sajnosán tapasztaljuk, hogy nem. Támogatóra, segítőtársra van szüksége az iskolának s kiben ke- resnök azt, ha nem a t. szülőkben? A közös célt csak vállvetett, együttes működéssel valósíthatjuk meg. „Ha már egy fát két kertésznek kell nevelnie: egyiknek a törzset és ágakat, másiknak a gyümölcsképzödést, akkor mindenesetre nagy hiba volna, ha a két kertész nem törődnék egymás munkájával, hanem egymástól függetlenül akarná a fa fejlődését irányítani“. Boldog az a szülő, ki a mondottakat megértve, az iskolának munkás szövetségesévé szegődik, mert egyúttal gyermeke boldogságának lesz leghathatósabb munkálőja. Legyenek meggyőződve a t. szülök, hogy minket tanárokat ugyanaz a szeretet vezet a gyermekek nevelésében, mint a t. szülőket, sőt a
