Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1902

— 13 lemóriásnak tartja, mert a család körében élénk, kedves modorú s meglepő kérdéseivel bámulatba ejti annak tagjait. Tévednek, t. szülök ! Ne tekintsék ezt még nagy tehetség jelének, mert az iskolában feszült figyelemre, kitartó munkásságra van szükség, melyek nem mindig járnák karöltve az említett tulajdonságokkal. Ebből a félreismerésből származik a szülök elkeseredése, s ha c csalódás bekövetkezik, azzal hozakodnak elő, hogy a tanárok nem ismerték fel a gyermek tehetségét, s nem részesítették a kellő méltánylásban.

Nagyon gyakran találkozunk olyan tanulókkal, kikre egyáltalában nem lehet hatni; általános kedvellenség, közömbösség jellemzi őket, lelki természetöknek nem felelnek meg az iskolai tanulmányok, eszök másfelé kalandozik. Vájjon miben keressük az okol ? Csakhamar megtaláljuk abban, hogy a szülök nem veszik figyelembe gyermekeik hajlamait, képességét, nem azok szerint taníttatják, hanem mindenáron a gimnáziumot akarják velük elvégeztetni. Évröl-évre szaporodik az oda nem való elemek száma, mi sok tekintetben megnehezíti a többiek oktatását, nevelését. Vessenek hát számot, t. szülök gyermekeik egyéni hajlamaival! Hasznát fogja látni a társadalom, a t. szülök, gyermekeik is. Az iskola jobban teljesítheti feladatát, a társadalomnak vezetésére igazán hivatott egyének megteremtésében, a szülök pedig sok keserűségtől szabadulnak meg. A gyermek pedig meg fogja a hajlamainak, tehetségének megfelelő pályát találni. Lássák be a t. szülök, hogy nemcsak a tudományos pálya szerez boldogságot, biztosít megélhetést, hanem az ipari, kereskedői s minden más pályának megvan a maga értéke, melyek tisztességes megélhetést, tekintélyt biztosítanak azoknak, kik szorgalommal és becsülettel (öltik be. Ne