Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1902
— 12 Iában. Azt hiszik, hogy nekik nem kell figyelniük, az előadott dolgokon nem kell gondolkozniok, majd otthon mindent elintéz az instruktor. Figyelmetlenné, önállástalanná válnak, s a komoly, fáradságos munkától, mely pedig egyedül biztos eszköze az előmenetelnek, boldogulásnak, irtózni fognak. Az legyen minden szülőnek kötelessége, ha helyesen akarja gyermekét nevelni, hogy maga foglalkozzék vele, intse és buzdítsa komoly, kitartó munkára. Nézzük most miben áll az instruktor, nevelői és tanítói működése? Nem egyébben, mint hogy tanítványát kikérdezi a leckéből (azt sem mindig), Írásbeli dolgozatait, rajzait helyette megcsinálja. A legtöbb szülő aztán nyugodtan várja az értesítőt, hisz gyermeke mellett instruktor van, s ha ebben nincs egyenes jellem és őszinteség, jó eredménnyel biztatja a szülőket, s ha a bukás mégis bekövetkezik, készen van az Ítélet szülök és az instruktor részéről egyaránt. „Mindig tudta a leckét, jól felmondta s mégis megbuktatták.“ Az iskola, a tanár hibás megint. Jellemzésül álljanak itt egy intelligens anyának, kinek fia nem tudóit eredményt felmutatni, s intést kapott, következő szavai: „Nagyon csodálkozom az intésen, hisz fiamnak jó privát tanítója van.“ Arra kérem a t. szülőket, kérjék ki a tanárok tanácsát az instruktort illetőleg; legyen a gyenge tanulónak, ha lehetséges osztálytársa, így ritkábban fordulhat elő az az eset, hogy a gyermek egyikmásik feladott leckét eltagadja, s legalább meglesz az a haszon, hogy a szülő gyermekét jobban ellenőrizheti. Az ellenszenves érzést az iskolával szemben gyakran kelti fel az is, hogy a szülök félreismerik gyermekeik tehetségét. Sok szülő van, ki közepes tehetségű, sőt igen gyakran épen gyönge tehetségű gyermekét valóságos szel
