Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1901

— 8

véleménye szerint úgy sem veszi’ azoknak hasznát az „életben“ vagyis akkor, ha az iskola falai közül kikerül. Nem szereti e nyelveket, mert ha majd az iskolát elhagyja, úgyis elfelejti azt a keveset is, a mit azokból megtanult. Másoktól is azt hallja, hogy ök valamikor jól tudták a latint, de pár év múlva mindent elfelejtettek, sőt — a görögből már olvasni sem tudnak. Mily óriási kárt okoz magának az ilyen ifjú, ha ezen ál-okok miatt a tanulást elhanyagolja! Mekkora hibát követ el saját maga ellen ! Nagy kárt okoz evvel értelmi fejlődésének, a mint erre számos példát is lehet látni. A ki a lalint nem tanulja, az rendesen a többi tárgyból sem tesz eleget kötelessé- • gének. A hanyatlás a tehetséges és szorgalmas tanulónál legtöbbnyire a latinnál kezdődik és ettől terjed aztán át más tárgyakra is. Van ugyan eset arra is, hogy valaki egyik-másik tárgyban kitűnő, a latinból ellenben alig tud eleget tenni — de az ilyesmi csak kivételes eset. amely semmit sem változtat az általános igazságon. Mint jól tudjátok : „Nulla regula sine exceptione“.

Nem igaz tehát, hogy a latin és görög nyelv tanulására fordított idő ős fáradozás kárba vész. Ellenkezőleg, az egy jól befektetett töke, a mely meghozza a maga bőséges kamatait. Az értelem, mely e nyelvek tanulása által fejlődött ki, megtartja a maga élénkségét akkor is, ha a nyelvtani szabályok régeu kimosódtak az emlékezetből. Hiszen a gymnasiuin egész tanításának nem is az a ezélja, hogy az olt tanultakat a tanuló majd az életpályáján praktikusan érvényesítse, vagyis más szóval, hogy abból megéljen, hanem csakis az, hogy neki általános műveltséget adjon. A gymnasiuin megismerteti a tanulót az emberi tudás alapfogalmaival; bemutatja neki az emberi művelődés legfőbb mozzanatait, szóval humanisztikus neve