Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1901
9 — lésben részesíti öt s megkedvelteti vele mindazt, a mi igaz, szép és jó. Szakismereteket azonban nem nyújt és nem is szabad nyújtania, mert akkor a saját czéljával ellenkező dologra vállalkoznék. Az életre, vagyis az egyes pályákra, hivatalokra és állásokra, egyrészt a szakiskolák, másrészt pedig az egyetem s más főiskolák készítik elő az embert. De talán az sem igaz, hogy az ember csak közvetett hasznát veszi a két klasszikus nyelvnek, különösen a latinnak. Hiszen akárhányszor előfordul az éleiben, hogy az ember közvetlenül is hasznát veszi az ókori nyelvek ismeretének. A régi magyar irók vagy más nemzetek Íróinak olvasásánál minduntalan találkozunk latin és sokszor görög kifejezésekkel. Igaz ugyan, hogy ezeket az úgynevezett magyarázatos kiadások megértetik, de mennyivel nagyobb az értéke a megértésnek, mennyivel tisztább és magasabb az esztétikai élvezet, ha az ember önmaga is képes az iró minden szavát idegen segítség nélkül megérteni ! Azonkívül sok olyan életpálya is van, a melyen legalább a latin nyelvnek ismerete és megértése föltétlenül szükséges. És milyen szép és örvendetes dolog, ha a müveit ember, akármilyen életpályán van is, az egyház magasztos szertartásainak nyelvét érti ! A magyar nemzet még hálával is tartozik a latin nyelvnek, mert századokon keresztül ez volt mintegy második anyanyelve. Mikor a magyar nyelv részint nem volt még eléggé kifejlődve, részint pedig talán politikai okokból is háttérbe szorult: a latin volt az irodalom egy részének és a törvényhozásnak a nyelve. Ezen korszak közvetlen ismeretéhez föltétlenül szükséges a latin nyelv ismerete. A latin nyelvtan tudása még azon közvetlen haszon
