Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1901
4 elés nélkül tanulják azokat s igy nagyon természetes, hogy nem is érik el azt a szép czélt, melyet a klasszikus nyelvek tanulmányozásával el kellene érniük. Ennek oka részben talán az is, hogy csak kevesen tudják tulajdonképen, hogy milyen czélhől tanulják a nyelveket általában, de különösen a latint és a görögöt. Az iskolán kívül, sőt gyakran otthon is buzdítás és dicséret helyett gáncsot, hogy ne mondjam szidalmakat és mindenféle tájékozatlan megjegyzést hallanak a régi nyelvek ellen. Egészen téves szempontból ítélik meg sokszor az iskola körén kívül állók a gymnasium feladatát. Az ókori nyelvek tanítását czéltalannak és fölöslegesnek tartják, mert szerintük — azoknak az éleiben úgysem lehet hasznát venni. A kik úgy gondolkoznak, nem tudják, hogy a középiskolának általában, de első sorban agymnasium- nak a feladata az általános, magasabb műveltség megadása, a léleknek nemesebb kiművelése és fogékonynyá tétele minden jó és nemes dolog iránt. A nemzeti nevelés feladatát leginkább a magyar nyelv, irodalom és történelem teljesíti, de az általánosabb és a nemzeti nevelést mintegy kiegészítő, megszilárdító és eredményét állandóvá tevő nevelést az emberiség közös kincsét képező ókori nyelvek és azok irodalmának tanulmányozása adja meg. Ezt a czélt szolgálják természetesen a többi tárgyak is, de mindegyik a feladat más-más részét oldja meg úgy, hogy egymást kölcsönösen támogatják, s az egyik a másiknak hatását erősíti, fokozza. Az ókori nyelvek tanulmányozása két részre oszlik. Az első a nyelvtan tanulása, a második az ókori remekírók müveinek olvasása. A nyelvtan tanulása úgyszólván csak előkészítése a tulajdonképeni czélnak, t. i. annak,
