Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1895
— 6 — századok évein át élő bástyáját képezvén a többi keresztény népek és államok művelődésének. A vizkeresztséget a kilenczszázéves vizkeresztség követte. Jött a török, jött a tatár ránk, országunk akárhányszor farkasok ordító pusztájává vált, valóban Isten csodája, hogy még áll hazánk! A történet szinterén előttünk és utánunk népek tűnnek föl, számban és erőben hatalmasabbak, de bármily nagy fénynyel jelennek meg, rövid pár száz év alatt hulló csillagként enyésznek el. A nemzet életere, társadalmi rendezkedése, gazdasági fejlődése, tudomány és egyéb művelődésének processusa nagy idők alatt megszakad, . . . gyakran harczedzett kezében csak a kard és kereszt marad. De mindennek daczára, mint az istenek liarczában Antheus, a magyar nemzet is, minél inkább sujtatott a földhöz, annál nagyobb erővel kelt föl világtörténelmi birkózásából. Igen ám, mert Istennek az emberi nem sorsát vezető mindenható kezében eszközök valánk! Czéljavolt velünk. Azért állott mellettünk. S ha Isten velünk, ki ellenünk! Ezer esztendő, még a számban, az erkölcsi és anyagi erőben tulsúlylyal biró népek életében is, Istennek különös ajándéka. Hát még nekünk, a maroknyi népnek, melyet a századok vihara, a nagy idők viszontagsága, mint a szélvész által felkapott porszemet, kellett volna, hogy elseperjen. De mindez nem történt meg. Nem, mert Isten választott népe valánk! Nem, mert első szent királyunk, István, a kivel a nemzet megvetette alapját szabadságának, alkotmányának, Árpád földjén a magyar tár
