Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1895
— 5 az ezek által alkotott társadalomban is a lét tartóssága az Isten gondviselő befolyásától, az ö beláthatlan czél- jainak törvényeitől függ. A mely nép a maga idejében fölismeri a sorsát kezében tartó Gondviselésnek szándékait és általános emberi úgy, mint faji és egyedi tulajdonságait kifejtve áll rendeltetése helyére: az fenmaradásának szilárd alapját messze időkre veti meg. A magyar állam és haza megalakulásának folyamatában is e törvény érvényesülését látjuk. „Mert történetileg köztudomású dolog, hogy Európa e részében tartós állam nem keletkezhetett. Mindazon népek, a melyek a négy folyam területén megjelennek, mint a dákok, alánok, góthok, gepidák, hunok, avarok és bolgárok vagy csak keresztül hajtottak vagy teljejen kipusztultak. A magyarok eredeti hazája messze Ázsiában volt. Ha ott maradnak, ők is elvesznek, mint a kazárok és többi rokonaik. De miként Isten választott népét Egyptomból kivezette, hogy nagy czéljainak fentartsa, azonkép vezette e földre a magyar népet, hogy magasabb szándékainak szolgálatára fölhasználja“. (Alkotm. c. 1.) A népek gondviselésszerü hivatása a való történet világítása mellett ismerhető fel. E gondviselésszerü elhivatás képe tárul elénk a magyar nemzetnek e földön való megjelenésében és államalakitásában is. Isten világkormányzási müvében, különösen pedig az európai keresztény társadalmakat kelet felöl állandóan fenyegető áramlatok feltartóztatásában e nemzetet eszközévé választotta el. S a magyar nemzet e küldetését liiven teljesítette,
