Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1894
— 11 — I. A Jezuiták korszaka 1702—177?}. Másfélszázadnak kellett elvonulnia az eltiport kereszt romjai fölött, mig M.-Vásárhelyt a katli. hitélet iskoláival együtt újra feltámadhatott. I. Leopolddal a katli. egyház, különösen Erdélyben a hosszú elnyomatás után, szabadabban lélegzett föl. A hitéhez annyi megpróbáltatások mellett is híven ragaszkodó fő- és közép-nemesség az a része, a mely a vidéken elszórtan minden vallási vigasztalás nélkül élt, a mint észrevette az idők jobbra fordulását, felsőbb helyen egy katli. lelkész kiküldéséért és egy lelkészi állomás rendezéséért folyamodott, melynek központja Maros-Vásárhely legyen. A kérelmezésre lelkésznek az agg Székely Zsiq- mondot küldik ki. De az önmagával is tehetetlen agg férfiú honnan vegye fontos missiojához azt a testi és erkölcsi erőt, mely képes legyen arra, hogy a hamvaiban 150 évig porladott egyház falait újra felemelje és benépesítse. . . A nagy feladatra ő maga is képtelennek érezvén magát, három évi lelkipásztorkodás után 1702-ben a fáradságos apostoli munkára a Kolozsvárt tanítással foglalkozó Jezuiti-rendet hivja meg. Jobb választást nem tehetett! A tudományban, műveltségben és az életszentségben magok fölött versenytársat nem ismerő apostolokra volt itt szükség. Az Indiákon, Chinában és Japánban Krisztus igaz egyházáért a vértanuság iskoláját végigjárt férfiaknak kellett e nagy munkát kezükre venni! Ez időben a Jezuita-rend anyaháza Magyarországon, egyike a legtekintélyesebbeknek, Kolozsvárt volt, melyet az erdélyi és a szomszédos magyarországi vármegyék katli. ifjainak kiképezésére Báthori István
