Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1894

— 10 —

Hol annyi templom hirdeté Isten dicsőségét; hol a kor egyedüli és kiváltságos tudósainak és szent férfiainak befogadására majdnem minden dombon fényes lakokat látunk emelkedni: azon helyről először is biztosan feltehetjük, hogy ott nagyobb tömegű és élénk pezsgésben levő keresztény társadalmi élet vert magának alapot, és ezzel kapcsolatban a kér. nemzeti oktatás és nevelés oly iskolái virágozhattak, a melyek az akkori művelődés követelményeinek megfelelnek.

A nagy nemzeti katasztrófa, a mohácsi szerencsétlenség után a mit a törökök rombolása és pusztító hadjárata a kath. egyház több százados alkotásaiból meghagyott, azt a nemzetnek hitbeli meghasonlása majdnem teljesen megsemmisítette. A nemzet főéletére, az egyetértés, ketté szakadván, a társadalmi életegység is megszűnt. Természetes következménye lett az eseményeknek az is, hogy a kath. egyház jótékony befolyását az iskolákra hosszú időig elveszitette. Szomorú sorsát Maros-Vásárhely sem kerülte ki. Az új hit követői engesztelhetetlen gyűlölettel nyomnak el minden katholikus intézményt. A templomok mind romba dőlnek. Iskolái megsemmisülnek. A tordai országgyűlés a várbeli templom és klastrom tulajdonosait — a Ferenczrendieket kiutasítja. És igy 1556. aug. 6-án a kath. hitélet utolsó menedéke is a protestánsok kezére megy.

argói püspök és helyettes erdélyi püspök, a Paulinus rendbe lépvén, a Szentkirályi-ház priorává (főnök) választotta. Rondtársainak szeretetőtől átölelve, 6 évet töltött itt. A kolostort sajátjából kijavíttatta, 1525-ben halt meg. Társai „Beatus Dionisius“ néven örökitették meg nevét.

A mohácsi vész e kolostort is végpusztulással sújtotta. A megrémült rendtagok szétszaladtak. János Zsigmond eltörölve magát a rendet is, a kitűnő állapotban levő Szentkirályi kolostort javaival együtt Baki Pálnak, egy kikeresztelkedett töröknek adományozta, ki alatt az épület 1620-ban leégett. Bethlen Gábor alatt Angyalosi János itélö-mester birtokába jutott.