Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1894
— 42 — dicsőbb tett, semhogy annak kellő méltatását szavakban kifejezni lehetne!... Legyen áldott emlékezete ! A nevelőház vagyona gyarapításához járult az is, hogy a vége felé közelegő század utolsó regense, a derék Göntzi Ferenez, a mai majorkert és ház vásárlását megkezdi, Horváth Pál e század 2-ik tizedében folytatja, Urbáni József pedig befejezi 1818-ban. Az összes vásárlási összeg 1734 váltó forint. A katholikus közönségnek élénk érdeklődése a marosvásárhelyi gymnasium és nevelőház iránt, mely a fcnnebb leirt áldozatokban oly nagy mértékben nyert megnyilatkozást, két tényezőben leli magyarázatát, t. i. egyfelől az iskola kitűnő professorainak buzgóságában, melyet tanúsítottak a rájok bizott ifjúság tapintatos vezetésében; másfelől a nevelőházban elhelyezett ifjak atyai és lelkiismeretes gondozásában. De maga a fensőbb tanhatóság is a marosvásárhelyi középiskolát és nevelőházat kiváló gondoskodásának teszi tárgyává. Mert az iskola vezetését rendesen tapasztalt, a nevelő-oktatásban kitűnt férfiakra bízza, milyen volt: Szegedi György, Ferenczi András, e század elején: a két Cserey, József és Endre, Horváth Pál; tanárokul pedig állásukra tudományos készültséget, nevelői és tanítói rátermettséget, fedhetetlen életet hozó ferfiakot hi meg. Az erdélyi püspöki megye kát. középiskoláinál sehol tekintélyesebb egyházi férfiakkal nem találkozunk e korból. A Csereyek, Losteiner, Veszprémi, Hene, Török stb. mint székesegyházi kanonokok, praepostok, apátok, vagy más magas és fontos állásokban fejezik be életöket. Ily férfiak működése biztosította a marosvásárhelyi kath. középiskola fejlődését és tanügyének felvirá- gozását. A szerint a mint Ausztriában és egyáltalában a németeknél a középiskolai nevelés és oktatás terén
