Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1894

I.

Bevezetés.

„Nincs a tudományos műveltségnek egy ága, * mely nem a kereszténység fájához tartoznék. Oly vallás, melynek szabálya az erkölcs és az erény törvénykönyvét képezik, mindent kielégít, és szentek, bölcsek kezében a boldogság általános eszközévé lehet.“

Lubrich : Neveléstört. II. r. I. k. 412.

Régi, örökérvényű igazság: hogy az iskola az Egyház lánya.

Kezdettől fogva, valahová csak elhatolt a kereszténység világossága, a kereszt közvetlen szomszédságában mindenütt az iskola talált legilletékesebb helyre.

„Euntes, docete omnes gentes, — tanítsatok minden nemzetet“, az isteni parancsolat kiváltságos örököse, az Egyház teljes erejével és utólérhetlen buzgó- sággal gyakorolta mindig a ráhagyományozott isteni jogot.

Az emberi-nem tanítása és nevelése körül kifejtett munkássága épp oly régi keletű, mint a mily régi a mai és a történelem színteréről lelépett keresztény népek és nemzetek műveltségének története; e nemű szolgálatainak érdemei oly nagyok, mint a mennyire kiapadhatatlan forrásait nyitotta meg az emberi szellem minden irányú fejlődésének. A hol ma a tudomány és művészet fényes csarnokai, vagy az emberi szív nemesebb megindulásának nagyobb alkotásai, jótékony intézményei állanak: azoknak alapját mind a kath. egyház