Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1894

— 16 —

tévelyből az egyedül üdvezitő hitre téríttetnek vissza,, hogy némi mód és alkalom legyen ezek nevelésére: azért egy Maros-Vásárhelyen felállítandó nevelőház (séminariura) számára 4 ezer bécsi rh. frtot adományozok, mely összegnek 6°/0-os jövedelme az említett czélra kiszolgáltatandó a provincia feje (a rendfő) által és pedig 1712. évi juh 1-jétől kezdődőleg. E nevelöház igazgattassék és kormányoztassék oly módon, mint kolozsvári seminariumunk (t. i. a Jezuitáké)“. Egyúttal intézkedik, hogy az általa alapított nevelőház védőszentje Szent István I. magy. apóst.- király legyen.

Ez összeget még 200 rh. írttal növeli azon utasítással, hogy a templom telkén iskola és nevelöház építtessék.

íme, a gyakran még katholikus részről is gyanúsított, félreértett és nem ritkán megrágalmazott Jezuita, mikép hozza filléreit a kath. nemzeti nevelés alapkövének lerakásához! Hány kitűnő egyházi és világi férfiú köszönhette és köszönheti ma is kiképeztetését a Hevennesi-alapitványnak! ... És ki tudja, vájjon a marosvásárhelyi rk. hitközség jöhetett volna-e oly helyzetbe, hogy díszes temploma és tekintélyes lelkészi állomás mellett középiskolát és nevelőházat emeljen, kimondhatlan hasznára, védelmére és megerősítésére a vallásnak, mely 5 vármegyében elszórtan és kis csoportokban megosztva a hatalomra vergődött Protestantismus közé volt beékelve, ha a Jezuita apostoli buzgóságaés messze-előrelátása arról nem gondoskodik! Éhez csak a hatalmas szerzet értett, mely a hol letelepedik: életei, a hit munkás tevékenységét teremti meg napjainkban is!

Az akkori pénzérték szerént 200 frt nagy összeget képviselt; de még sem akkorát, hogy egy terjedelmes nevelőház és iskolaépület előállítására fedezetül szolgálhatott volna. De a kitűzött czél fontosságának