Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1894

— 17 —

átérzése s a szent ügy iránt való lelkesedés a székely katli. főurakat is hasonló áldozatra buzdította.

Szárhegyi (Gyergyó) Lázár Perencz a Maroson 6 tutaját szállíttatott le és ácsmesterét Csáki Mihályt küldötte el a munkálat vezetésére. A város „tilalmas“ erdőiből bőven adott cserfát. Mások egyebet. Ily támogatás mellett a plébániális templom mai szentélyének (akkor még nem volt az kiépítve) helyén az egy emeletes ház csakhamar elkészült. Gróf Petki Dávid, Maros-Szent-György ura, kinek kifogyhatlan áldozataival a marosvásárhelyi katli. hitélet felújításakor iskola, templom stb. emelésénél „domus históriánk“ feljegyzéseiben mindegyre találkozunk: az uj nevelőház és iskola épületének falait czigányai által kívül belül bevakoltatja; úgy hogy már ugyanazon év november havába a Musák hajléka 200 tanuló befogadására készen állott.

Valamint az iskola vezetése, úgy a nevelőház kormányzása is az alapitó által a Jezuita atyák helybeli házfőnöke hatósága alá helyeztetett. Első igazgatója (regense) volt a nagy tudoraányu, lángbuzgalmu és ellenállhatatlan hatással szónokolni szokott pater Körmöndi Imre,') a kit hivatalában már 1713-ban Tallián Miklós,“1) a szintén hirps szónok, váltott föl.

1) Buzgóságát os szónoki képességét bizonyítja a róla fönn maradt adoma. Egy hideg téli vasárnapon kiment Korolö-Szont-Pálra a gr. Hallcr- félo kápolnában isteni tiszteletét tartani. Hírét veszi önnek egy kálvinista atyafi, Debreczeni uram; hazaszalad és az éppen tüzcsinálásával foglalkozó cselédeknek sürgősen odakiált: „Nó! minden ember kapezát készítsen ! Itt van Körmöndi! Újból elprédikál két óráig!“

2) Gróf Kornis Zsigmond, akkori gubernátor, nagy elismeréssel szól Tall’án jeles szónoki képességéről. Erről a Talliánról maradt fenn a kővetkező adoma. Midőn N -Szebonbon beszédeket tartott, a féltékeny szász atyafiak szónoklása közbun a város minden harangját raoghuzatták, dobolni, trombitálni, stb. kezdettek, hogy nagy számú hallgatóinak figyelmét megzavarják. Erre a találékony szónok igy kiáltott fel: „Én még többet mondanék, deengem lehegediilnek, losipolnak, lotrombitáinak.lebarangoznak!

ü