Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1893

- 4'J élőtérbe, a 'pásztor költészet, (carmen bucolicus), mely a siciliai görögöknél keletkezett, hol Theoeritos a nagyon is finynyás városi élethez szokott kortársainak egyes apróbb képecskéket mutatott be a pásztorélet üde, romlatlan világából. A római költészetbe e műfajt P. Vergilius Maró ültette át.

Vergilius született Kr. e. 70-ben Andes faluban Mantua mellett. Apja szegény föld míves ember volt, de munkásságával és ügyes szorgalmával szerzett egy kis jószágot s igy módjában volt, hogy fiát ki- képeztesse. Vergilius tanulmányait több helyütt végezte s befejezvén azokat, Andesbe tért vissza, hol a görög költészetet tanulmányozta. Ekkor történt, hogy Octavianus veteránjainak a földet felosztá s a felmért földek közé a Vergiliuszé is került. Közbenjárásért folyamodott először Asinius Polliolioz, majd Oetavia- nuslioz, kik számára családi birtokát megmentették. E viszonyok közt ismerkedett .meg az állam nevezetesebb férfiúival, kiknek kegyét múzsájával iparkodott megnyerni. Tlieocritos pásztorkölteményeit véve mintául, bukolikákat irt, vagy későbbi elnevezés szerint Eclogákat, melyben pásztorok szája által dicsőíti a hatalmasokat és mond hálát jóltevőinek, ami miatt nemcsak Asinius Pollio és Maecenas, hanem Octavianus is barátjokul fogadták. Felváltva élt Nápolyban meg Rómában Kr. e. 19-ben betegségtől kényszerítve, Görögországba utazott, de még azon évben Augusztussal visszatért Itáliába s nemsokára rá Brundusium- ban meghalt. Élete nevezetesebb mozzanatait e mindenki által ismert distichonban fejezte ki:

Mantua me genuit, Calabri rapuere, tonet nunc Parthenope ; cecini: poscua, rura, duces.