Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1893

- 35 A mi általában Catullus költeményeinek osztályozását illeti: három csoportba lehet osztani. Az első

csoportba tartoznak : néhány, különösen Saphoból fordított ódái és két lakodalmi dalon kívül, több apró költemény Lesbiához vagy barátaihoz : azután személyes vagy irodalmi ellenségeit gúnyolok, mely költemények mind eredetiségek által tűnnek ki s mint ilyenek csaknem páratlanok a római irodalomban. A második csoportba már nagyobb költemények tartoznak, az elégiák, s az elégicus tartalmú Attis E költeményen lászik meg leginkább az Alexandriai költők tanulmányozása, azoknak hatása. A harmadik csoport az epi- grammokat foglalja magában, melyek heves támadásokat, tartalmaznak ellenségei ellen.

A görög utánzásokban sűrűn alkalmaz görög szavakat és mythologiai dolgokat, a mi különben a nyelv és versek szépségét, zengzetességét emeli. A görög- múzsa tanítványának nemcsak a görög nevek és egyéb szók használatával vallja magát, hanem görögös hajlítási és képzési formák alkalmazásával is. Egyéb tekintetben nyelvezete tiszta, lehetőleg ment minden arcliaismustól, habár az úgynevezett „republieánus érdesség“ mutatkozik is rajta, a miért az utána következő szalon-költészet embereinek visszatetszik ugyan, de később annál jobban vonzódnak hozzá. Kiváló gonddal és könnyűséggel kezelte a különböző és legnehezebb lyrai versmértékeket, bár sohasem kereste sem a szót, sem a formát, mert a költészet csak úgy buzgótt ki belőle! „Egy római költőnél sincs a művészi tartalom és a művészi forma oly tökéletességben“, mondja Mommsen. De azért ne keressünk müveiben tökéletes3-