Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1893

— 36 —

séget, már csak azért sem, mert ifjan halt el, mielőtt szelleme komolyabbá és magasztosabbá válhatott volna. Ha nem keresünk egyebet, mint szívből fakadó igaz hangot, őszinte vallomást, ha szeretjük a természetes, egyszerű költői nyelvet s az érzelem legközvetlenebb nyilatkozatát: akkor Catullus teljesen ki fog bennünket elégíteni. Nem találjuk meg benne a fenségest, de meg a bájost, nem annyira az örökszépet, mint inkább az elragadó kellemest; nem visz fel az égbe, lenn hagy a földön, de meggyőz arról, hogy az életnek még tragikuma is szép, vonzó, mint szép volt az ö életének tragikuma, mely tragikus élet oly fiatal korában már véget ért. De daczára korai halálának, ifjú alakja azért mindig élni fog a hallhatatlanok között, mert neve és versei századokon haladnak át és örökké tetszeni fognak a gyöngéd szellemeknek ebben a már annyiszor megújult világban, a mely mindig változik.

Catulluslioz kartársai és barátai közül legközelebb állt és vele legszorosabb összeköttetésben volt C. Licinius Calvus, kiről előbb kellett volna megemlékeznem. C. Licinius Calvus fia volt a történetiró C. Licinius Macernek, ki a provincziában tett zsarolások miatt Cicerótól bevádolva öngyilkos lett. Calvus mint ügyvéd és vádló a közéletben tevékeny részt vett és mint szónok jelentékeny állást foglalt el. De mint lyrikus is említést érdemel, bár költői hagyatékából igen kevés maradt fenn. Plinius ép oly játsziságot, édességet, keserűséget és szerelmet tulajdonit verseinek, mint Catulluséinak. Nejével boldog házasságban élt, de Quintiliája korán meghalt s emlékét gyászelégiákban örökítette meg.