Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1893

- 33 irodalom adhatta. A legtöbb mintát az összes költöi iskola számára Kallimachus dolgozatai nyújtották. Hozzá csatlakozott Catullus is legelőször elégiáiban. A mi az ilyen elégiái utánzásokat illeti, nehéz feladata volt neki, mert e téren még nem igen történtek kísérletek. Tanulmánya számára a „Berenice hajá“-t vette fel, a csillaglegendák (KaTa-rrapwaot) egyikét. A szépen sikerült fordítást Q. Hortensius Ortulanusnak ajánlotta. Az ajánlási elégia megemlékezik a mély gyászról, melybe a költőt testvérének halála döntötte. Ebből azt következtetjük, hogy a bithyniai ut előtt készült mindkét dolgozat; ugyanakkor irta még két összefüggő^ elégiáját barátjának Manliusnak, valószi- nüleg Torquatusnak — kinek menyegzőjére a hymae- neust irta — neje elvesztése alkalmával. Lesbia elvesztése is elégiában tőr ki nála, mely felséges elégia régi szenvedélyét és boldogtalan sorsát vázolja. Ezen elégia, bár a kimerítő epizódok és festői vonások gazdagságában egészen az alexandriai művészet bélyegét viseli, mégis igazán Catullusi az érzés igazsága és melegsége által.

Kétségtelen, hogy a görög költészet több korszakának tanulmánya által képződve, Catullus megtalálta s ügyesen keverte annak színeit művészetének egy másik munkájában, egy más emlékben, mely Peleus és Thetis menyegzőjéről szól. Hogy ez a hexameteres költemény miféle munka után készült, nem lehet tudni. A hesiodi iskola is alkotott népkölteményeket Peleus számára. Euripidesnél is többször fordul elő az aulisi Iphigenia egyik kardalában a menyegzői ünnep leírása; hasonlóképpen ismert volt Ariadne mythosa. 3