Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1893

- 10 ritii hostis sacra faciant. hoc si recte facietis, gaude- bitis semper, fletque rés vestra melior: nam is divus extinguet perduellis vestras, qui vestros campos pas- cuqt piacidé“. Maga a senatus volt az, hová e hym- nus töredékét vitték; ott tanácskoztak felette és ott állították fel ünnepélyesen az apolloi játékokat. Tit. Liv. csak egy Márciust említ, kit kitűnő jósnak nevez, Cicero már nem egy Márciusról szól, hanem Mártii fratres-röl, majd Március és Puplicius vatesről s igy legalább is két Márciust kell felvennünk. Ezeknek költeményei fakéregre voltak felvésve, mely költeményeket Lervius szerint Apollo templomában őrizték, valamint a Sybilla könyveket is.

A fennmaradt adatok ezen jóstatok minőségét ugyan nem mutatják, de Müller Lucián „De versu saturnino“ czimü müvében saturnusi alakot vesz fel, Baehrens szintén. Ennius azt mondja, hogy a saturnusi versek, ősi versek, melyeket Phaunus és a va- tesek használtak. Azonban a töredékek igen csekélyek s bizonyító erejük kevés. Csak annyi bizonyos, hogy volt egy régi formája a jóslásoknak.

A jósdalokon kívül találunk még varázsdalokat is, melyek érthetetlen szókból állottak s különböző bűvös cselekmények között szokták elmondani. Marcus Poroius Cato (de agricultura) őrzött meg egy varázsmondatot, melyet csontficzamodás gyógyításánál használtak : hauat, hauat, hauat, ista, pista, sista, damia, bodannaustra.

A carmina publicához számíthatók még azok a dalok is, melyeket Livius őrzött meg, minők például carmina evocationis, carmina devotionis stb., melyekben sokan saturniust látnak. Ezek tartoztak a carmina sacra