Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1893

énekelni és szólni ifari) tudtak, homályos dolgokat leleplezni, a jövőt megjósolni (fata). Aprophetai énektől nyeri nevét a forrás nymphája Carmmta, ki napvilágra hozza a rejtett dolgokat. Mindezen jóslatok általános intelmek és utasítások voltak, melyeknek tolmácsai a vatesek voltak, kik nem egyszerűen mondták, hanem határozott ütemben és hanglejtéssel ének módra adták elő. Hogy ilyen tanítás, jövendölés sok volt, bizonyítja Cicero is, mikor „amosa volomina vatum“- ról szól. Verses jóslatok voltak forgalomban a pun- háboruk idejében. Olvasták a II. punháboru alatt a Március testvérek jövendöléseit. B carmina Mardana maradványaiban van egy töredék, melyet Tit. Liv. tartott fenn, mely alakjában prófétai tanács, de mely csak ama vereség után került napfényre, melytől megkímélte volna Rómát.

„Amnem Troiagena — mondá a költő — fuge Cannain, ne te alienigenae cogant in campo Diomedis conserere manus, séd neque credes tu mihi, donec compleris sanguine campum; multaque milia occisa tua deferet amnis in pontúm magnum ex terra frugi- fera; piscibus atque avibus ferisque, quae incolunt terras, is fuat esca caro tua. nam mibi ita Jupiter fatus est.“ Azután ugyanazon jóslat, ugyanazon rejtelmes szöveg más, vigasztalóbb kinyilatkoztatásokra tér át:

„Hostis romani si expellere vultis, vomica quae gentium venit longe, Apollini voventos censeo ludus, qui quotannis comiter Apollini fiant, eum populus de- derit ex publica partém, privati úti conferant pro se atque suis. Jis ludis faciendis praeerit praetor is, qui ius populo plebeique dabit summuni. decemviri Graeco- 9 -