Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1890
— 70 — not, melyet biztosíthatnak az ifjúsági könyvtárak, ha azok oly szervezetet nyernek és oly művekkel láttatnak el, a melyek az iskolai oktatás és nevelés közvetlen támogatására, az ott hallottak és tanultak kibővítésére szolgálnak. Tájékozó körültekintéssel, nagy után- látással és önfeláldozással, már Gyulafehérvárit alapított egy ilyen könyvtárt. Az annyi gonddal és fáradozással járó intézmény létrehozásától itt sem rettent vissza; hanem a nála szokásos erélylyel és kitartással hozzáfogott a marosvásárhelyi gymnasiumban is létesítendő ifjúsági könyvtár alapításához. Eleinte a társadalomnak támogatása mellett szándékozott az ügyet megindítani. — És Isekutz Adeodat, a nagy tudományu és magas állású törvényszéki elnök vezetése alatt, egy bizottság tanácskozott is a könyvtár létrehozása módozatai fölött; azonban Paal Gyula tanár okulva a közmondás igazságán, hogy: „sok bába közt elvész a gyermek“, felsőbb hatóságának engedélye kikérésével, a gymnasium tanári testületének támogatása mellett egymaga fogott az alapításhoz. Kezdetben az ifjúság nemesebb hajlamait gyiimölcsöztette a felállítandó könyvtár érdekében. Miután tájékozta a czél fontosságáról és biztosította a nagy haszonról, mely első sorban éppen az ifjúságra néz, kijelentette, hogy bárminő ajándék-művet elfogad az alapítandó könyvtár számára ; majd a nevezetesebb Írókhoz és könyvkiadókhoz folyamodott, majd a főtanhatóságtól kért felhatalmazást, hogy a rendes tandíj mellett minden tanuló ifj. könyvtár-dij czimen a beiratás alkalmával 1 forintig adóztassák meg. Kezdeményezését minden irányban eredmény követte . . . így jött létre a szóban levő könyvtár, melyben ma a nemzeti és világirodalom nevezetesebb, az ifjúság által tanulsággal és tanulmányaiban nagy haszonnal értékesíthető művei képviselve vannak; sőt a tanári könyvtárnak is némikép kiegészítő részét képezi. A könyvtár e kedvező állapota mellett az iskola természettudományi és másnemű szertárai is, nem ugyan nagyobb tömegű, de értékes és állandó becsű tárgyakkal szaporodtak. Az évenként alig egy pár száz forint tandíjból összeverődött csekély pénzerővel nagyobb szabású tervek keresztülvitelébe nem is foghatott a tanári testület. Magában az, a mit szerzett, nagy és állandó becsű és előhaladásra mutató volt; mivel csak oly tárgyakra és a tanítás oly eszközeire fordította a rendelkezésésére álló össze-
