Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1890

— 69

porban és piszokban volt eltemetve. Paal Gyula derék gymnasiumi tanárnak, az iskola minden vagyonára, de legkivált tudományos eszközeinek gyarapítására és megőrzésére féltékeny szeme nem nézhette el nyugodtan a könyvtár e nyomorult helyzetét. Fehérvárról 1870-ben történt áthelyezése után annak megmentéséhez fogott, a mit végre több évi fáradtságos munka után befejezett, úgy hogy végre 1875. őszén a gymnasiumnak e czélra alkalmas helyiségébe áthelyezhető lett, a mely még ugyanazon évben fekete színre festett könyvállványnyal elláttatván, mai beosztását és pontos, szakszerű elrendezését nyerte. Minden mű teljes czimzete külön szelvényre, szerzési módja és egyéb tudnivalók meghatározásával leírva, s az ugyanazon szakcsoportba tartozó szelvények külön gyűjtő dobozban elhelyezve, teljes tájékozást adnak a könyvtár állapotáról. Ez alapon készítette el és nagy fáradságos gonddal irta le Keserű József a leltárt, melynek tartalma ma nemcsak a derék és önfeláldozó rendező és leltározó dicséretét mutatja, hanem azt is, hogy 1875-től 1883-ig, tehát Keserű József igazgatása alatt, a tanári testület azt az újabb kor tudományos munkáival, különösen a szakművek tekintélyes számú és nagybecsű könyveivel gyarapította. A könyvtár e szaporítására kedvező alkalmat nyújtott az 1864-től rendes gyakorlatba vett tandij- szedés, melynek évi összege ugyan tekintélyesebb öszszeget a terjedelmesebb és nagyobb szabású könyvszerzéshez nem biztosított, de legalább lehetővé tette, hogy a szakfüzetek és a tudomány újabb vívmányait feltüntető folyóiratok, s tekintélyesebb művek könyvtárunkban képviselve legyenek. Az iskola fejlődésének e rövid történeti vázlatába nem lehet felvenni, hogy a tanári könyvtár szaporodásáról részletes kimutatásba bocsátkozzunk; feltüntetik ezt és hű képét adják azon kimutatások, a mik az iskola „Értesítőiben“ közölve vannak; valamint az iskola vagyonát feltüntető törzskönyvek, melyek e történeti rajzzal egyszerze készülnek. E helyen a jövő korban iskolánk vezetésére állítandó tanférfiak számára, mint igen nevezetes és méltánylásra méltó azon eseményt kell feljegyeznünk, mely a tanári könyvtár rendezésével egyidejűleg az „ifjúsági könyvtárnak“ is alapját vetette meg. Paal Gyula, aki a tanári könyvtárt romjaiból kiemelte és azt rendezve, méltó czéljának visszaadta, az ő magas színvonalon álló oktatói és nevelői állásáról, már gyula- fehérvári működése alatt, korán kinézte azon nagy gyakorlati hasz-