Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1890
- 63 — rendkívüli; az igazgató nem tanít. E felosztás tetszett a püspöknek. Sürgeti a testület véleményezését. Mi sorsa lett e tervezgetésnek, jól tudják azok, a kik ez időtájt tanultak vagy tanítottak. A középiskola megmaradt az „reorganisatio planuma“ alapján 4 osztálylyal algymnasiumnak, 8-al főgymnasiumnak. A királykoronázó alkotmány visszaállításának kellett bekövetkeznie, hogy iskoláink a mostani szervezést és felosztást nyerjék. Midőn a nemzet egy jobb jövő iránti reményeket kezdett magában táplálni, s igy a tanféríiak is jogos várakozásban voltak, hogy az iskola is végre lerázza magáról a ránehezedő kényszer-hatalmat, mely mindegyre az elnemzetlenités átkos törekvéseivel üldözte: e szebb jövő deriiletén szólítja magához az Ur az iskola és nevelőház legkitartóbb és a nehez időkben körültekintő bölcsességgel és teljes önfeláldozással működő vezér tan- és nevelőférfiát, Zetelaki Zsombori Istvánt, ki 25 éven túl szolgálta a nevelés és tanítás szent ügyét azzal a buzgosággal, melylyel azok szoktak megnyilatkozni, kik egy magasabb czél eléréséhez készültséget, hivatást, kötelesség iránti lelkesedést hoznak. Zsombori Istvánnak 1834—1861-ig terjedő munkálkodása állandó sorazata azon kiváló érdemeknek, a miket ő a marosvásárhelyi nevelőház és később a gymnasium fejlesztése, jó hírnevének és tekintélyének emelése körül kifejtett Működése egy már elavult, magát túlélt és egy egészen új alapokra helyezkedő tanítási és nevelési rendszer időszaka között oszlik meg. Egyiket befejezni, a másikat megindítani: volt az ő feladata. Mindkettőt szerencsésen vitte keresztül. A roskadozó rendszerhez kora embereinek makacsságával nem ragaszkodott; mert az idők szellemének követelését gyorsan fölérezte; azért látjuk lépten-nyomon, hogy mily lelkesedéssel hat, működik oda, hogy a tanításnak magyar nyelven és szellemben való megindulását előkészítse. Iratai és hátrahagyott jegyzetei tele vannak vágygyal és sóvárgással: vajha az összes tanítás a magyar nyelv szolgálatába lépne. Éppen azért rajongó lelkesedéssel használ föl minden alkalmat és ragad meg minden módot, valahányszor a magyar nyelv fejlesztésére és az ifjúságnak e szellemben való nevelésére rés nyílik. „Magyar olvasó-társaságot“ alapit; annak számára, a mint az előbbi korszak leírásában is említés tétetett, a maga, tanártársai és jóltevők áldozatából könyvtárt szervez. Jellemzésére szolgál, hogy midőn a 40-es évek elején egyik
